Ha jól rémlik, reggel 7-kor indultunk szállásunkról. Még a tegnapi napon kifizettük szállásunk díját, elbúcsúztunk Elenától, és a 12 palack borral, rengeteg élelmiszerrel és csecsebecsével, ajándék és szennyes halmokkal elindultunk hazafelé. Úgy néztünk ki mint egy román piacos árus, pokrócok és kispárnák takarták és támasztották a borokat és hűtőtáskát a szanaszét dobált, immár hasztalan útikönyvek társaságában. Teljes biztonságban végigrepesztettünk az olasz autópályán és ugyanúgy ahogy beléptünk, Vilassenél kiléptünk az országból. Az első szlovén benzinkúton még megálltunk egy-egy cappuccinora és elméláztunk az elmúlt napok szépségein. Magyarországra belépve megtaláltuk az induláskor elveszett becsehelyi Agip kutat, de majdnem elsírtam magam, amikor a kifogástalan – és az legutolsó faluban is tiszta és felszerelt – olasz és szlovén mosdók után poloskákat találtam a WC ajtón. Nem használtam. Talán du. 3 óra körül lehetett, amikor megláttuk a Badacsonyt. Nemsokára találkoztunk a barátainkkal a siófoki nyaralójukban, felköszöntöttük a barátnőmet s még aznap este megcsappantottuk a hozott borkészletünket. Mi lányok hamar kifeküdtünk, a két fiú hajnalig borozgatott és pecorino sajtozott a Balaton parton. Másnap még átruccantunk a Velencei tóhoz, ahol a szennyesek közül előbányásztuk a szép gúnyánkat, más baráti párokkal találkoztunk és részt vettünk egyikük fergeteges lagzijában. Vasárnap másod-harmadnapososan, du. 2 körül indultunk haza Egerbe, 5 körül érkeztünk meg eddigi életünk legszebb és legtartalmasabb nyaralásából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése