Itthoni még úgy terveztük, lehet hogy körbeautókázzuk a tavat, de ott – látva a nyüzsgést és egyben nyugalmat, érezve azért a 10 nap fáradtságát – mégis úgy döntöttünk hogy Malcasine-t nézzük meg és néha-néha megállunk a parton. Nyugisan, élvezve a víz és a táj szépségét. Így is lett, autókáztunk végig a parton a tündöklő napsütésben, néha megálltunk egy-egy kialakított pihenőnél, csodáltuk a gyönyörű parti leandereket és térdig gázoltunk a türkiz, áttetsző és meleg vízben. A kiszemelt városba érve leparkoltunk egy belvárosi, nyüzsgő, abszolút turistákra berendezkedett modern parkolóházban (rengeteg van belőlük gyakorlatilag a város alatt) és 100 méter után belevetettük magunkat a városka középkori részének zeg-zugos utcáiba. Telis tele volt turistákkal, mégsem volt elrettentő, mindenkin a jólét és a nyugalom ütközött ki. Bementünk ugyan a Scaligeri várba, de olyan nagyon különleges rálátást a tóra nem adott, amit a sima vízszélről ne láthattunk volna. Viszont nagyon érdekes volt az ott berendezett interaktív múzeum, ahol megszagolhattuk a tó növényeinek illatát, láthattuk annak kialakulását kisfilmen, megszólaltathattuk az ott élő állatok hangját, hallhattuk a tó mélyének zubogását. Szerintem egy gyereknek még nagyobb élmény ez a múzeum. A várból lejőve beültünk egy kis bár-félébe (vagyis inkább kiültünk) egyszerű pizzát, espressot és cappuccinot kértünk. Varázslatos volt. Sokáig tanakodtunk azon, felmenjünk-e a Monte Baldóra, de az oda felvivő körbeforduló felvonó iszonyat drága volt, így az utolsó euroinkat nem erre költöttük.
Megálltunk viszont a visszafelé vezető úton Lazise városkában, ahol szintén volt egy Scaligeri vár. Ez kevésbé volt jó állapotban mint az előző, így inkább a kisváros kikötőjében sétálgattunk a színes csónakok között. Nagyon tündéri és idilli volt a hely. A szállásunkon leparkolva pár percre. du. 6 körül nekiindultunk Sirmione-nak, hogy ezt – a mindenki által a Garda tó gyöngyszemének nevezett – városkát is bekebelezzük. Profi, több ezer helyes parkolóban leparkoltunk és a város bejáratánál lévő – mily furcsa – Scaligeri vár felé vettük az irányt. Az orrunk előtt zárták be, így nekiindultunk egy jó nagy sétának a városban, volt ebben tópart, kisutcák, üdülőtelepek és a város másik végén, a legfantasztikusabb olajfaliget amit valaha láttam. Közel volt a Catullus barlangjához, de sajnos az is be volt már zárva. A központba visszasétálva, sikerült éhségünket az Olaszországban evett legrosszabb pizzával „csillapítani”, aztán mégis adtunk az élvezeteknek és két óriási finom fagyival zártuk a napot. Nekünk kissé csalódás volt Sirmione, gyakorlatilag nem látszik a turisták tömegétől, a fagylaltosoktól és éttermektől. Amikor még nem lepték el az ultra gazdag német vendégek biztos gyönyörű városka volt, most inkább csak „aha, szép” kategória, nulla természetességgel és 5 csillagos szállodai csillogással. Ez a 4. kép is az olajfaligete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése