Majdnem egy év késéssel akkor belecsapnék a lecsóba! Ajánlanám ezt a blogot a Toscanasajátszemünkkel „szakértőinek” és olvasóinak, akiktől rengeteg információt kaptunk az utazás megszervezéséhez. Azért előrebocsátanám, hogy nem magasröptű művészettörténeti elemzéseket írok majd le! Csodás élményben volt részünk, fantasztikus benyomásokat kaptam, melyeket Nektek és magunknak is meg szeretnék örökíteni. Szóval, a sok-sok tanácsot megfogadva Szeptember 6-án hajnal 3 órakor indultunk neki a magyar majd a szlovén autópályának, s kb. a Balcsit elhagyva szembesült először a férjem azzal, hogy jobban tette volna, ha az elmúlt hónapokban nem a Toszkán borkultúrába ássa bele magát, hanem a térképet böngészi. Első tankolásunk ugyanis Becsehely nevezetű faluban volt esedékes (olcsó-fájin) de nem sikerült megtalálni a kutat. Első és egyetlen eltévedésünket követően Tornyiszentmiklósnál átkeltünk a határon. A szlovén-olasz határ előtt egy Marche-ban, Velence után egy Autogrillnél álltunk meg, majd már csak Monsummano Termeben. Végigrepesztettünk Szlovénián, s a Gorizia-nál átkeltünk a drága Olaszhonba. Nem Trieszt felé mentünk tehát, ezen kis átkelőhöz vezető utat szerintünk majd bővíteni fogják, így most az építések miatt szűkítve van. Hát rajtunk kívül nem sokan jártak rajta-kb. fél órás kitérőt jelentett, de a határátlépés a 100-as tábla ellenére sokkal gyorsabb mint Triesztnél.
Az olasz pályára Villesse kapunál mentünk fel, néztem a kis aprópénzes kapukat – megvan, nagy piros gombot – megvan, nyomi és kijön a jegy – megvan, nem nincs meg, már kint figyelt a jegy a gomb megnyomása előtt. Elvettük – továbbmentünk…mit csinál a magyar turista…gondolkodik…jó volt ez így?...vagy valaki benne hagyta a jegyét?...nem kellett volna valamit a gépnek rányomtatnia?...megbüntetnek?...nem tudunk lemenni a pályáról?....
Telefon felvesz, kolléga felhív, aki röhögve megnyugtat: ja, ha kint a jegy csak el kell venni! Miért is gondoltam, hogy az olaszok túlbonyolítanák! Az első sokkon alig voltunk túl, amikor a párom (ugye a térkép!) véletlenül már le is lépett a pályáról, Velence Mestre kapujánál. A szívem hasadt meg, kb. 2-3 km-re lehettünk légvonalban a Szent Márk tértől. Majd pályára ismét fel, Bolognáig el, ott egy régebbi kapunk ki…valószínűsítettük, hogy egy álmos kapuőr sziesztázott, ezért hát nem volt kinek fizetni…ezt is megúsztuk. Monsummano Terme-ig, ahol az első szállásunk volt, az A1 autópálya nyugati oldalán, gyönyörű hegyek szerpentinjein csorogtunk le dél felé, egy kamion után poroszkálva. De nem bántuk, mert a hegyi kis falvak közötti szűk kanyarokban, ahol a kamion nem lassított, csak jókedvűeket dudált a kanyar előtt, na ott éreztem meg először az ország báját és könnyedségét. Aztán nyugodtan vártunk, amíg a 10 fokos szerpentinen a kamionos megáll egy másik lefulladt teherautó mellett, megtárgyalják hogy ki mit evett ebédre, hova tart, mi lehet a kolléga járműjének baja, előkeresik a bikázókábelt, káromkodnak hogy nem az akksival van a gond, közben a mögöttünk hosszan elnyúló kocsisorból megindultak az olasz férfiak segíteni, majd ők is káromkodtak. Végül mindenki mindenkinek integetett, és egy órás késéssel tovább is gördültünk.
Várakozásainkkal ellentétben Pistoia egy kifejezetten nagyváros, ahová csodás volt a hegyek közül legurulni. Egyre másra bukkantak fel a régen várt ciprusok és a kedvenc olajfáim, a virágokba borult kertek és villák, s persze a várost körülvevő csemetekertek. Kb. 16 órára értünk Monsummanoba, becsekkoltunk a szállodánkba mely leginkább egy szinte lőrésszerűen szűk ablakos ódon kastély és egy valaha volt vastag falú lóistálló furcsa keverékeként jellemezhető, ahol szép és óriási szobát kaptunk.
Itt megjegyezném, hogy a szállásainkat a Vaterán vásároltuk (ebből következik hogy nem volt drága, de így – mily gyanakvó a magyar! – tartottunk is tőle) s a szállodákról ott leírtak teljes mértékben megfeleltek a valóságnak. Nem bírunk magunkkal, s a fáradság ellenére megnéztük Montecatini Termét, mint az egyik legnagyobb fürdővárost. Szép-szép…fürdőváros.
Montecatini Terme nem fogott meg különösen, sznobok ültek a drága és mű éttermekben. Monsummano Terme és Montecatini Terme közel lévő települések, elvileg két pályaudvarral, melyekről gyakran indulnak vonatok Firenzébe. Az egyik állomás Montecatini központjában, a másik a két település között van, de ez utóbbi valószínűleg már nem működik, mert egész egyszerűen nem tudtunk odajutni. Az oda vezető út le volt zárva, más megközelítési mód nem volt. A Montecatini-i pályaudvar mellett 10 Euro a parkolás, de mi kicsit szétnéztünk, s picit feljebb a Stadionnál van egy hatalmas ingyenes parkoló. Másnap egész napra otthagytuk az autót, az állomás 5 perc sétára volt.
